Az 1961-es Genfi Autószalont nem felejtik el az autórajongók. Főleg az igazán szép autók rajongói nem. Akkor mutatták be ugyanis minden idők legszebb autóját. Ez nem túlzás. Maga Enzo Ferrari nevezte így az E-Type-ot. 

Az autót Malcolm Sayer tervezte, akinek megannyi csodás Jaguar is köszönhető, köztük a sikeres D-Type versenyautó, amitől az E-Type a műszaki alapjait örökölte. A szépség nemcsak a tekintetet vonzotta, hanem a maga idejében rendkívül fejlett műszaki megoldásokkal kápráztatta a nagyérdeműt. Az első sportkocsi önhordó karosszériával, fogasléces kormányzással, négy tárcsafékkel és elöl-hátul független kerékfelfüggesztéssel, ami kiváló úttartást tett lehetővé. Grand Tourert terveztek, 2+2 üléses GT 2 üléses kupé és 2 üléses kabrio karosszériával került forgalomba. Kezdetben 3,8 és 4,6 literes soros hathengeres motorokkal.

 A bemutató idején a sajtó lázban égett az új modelltől és a leleplezés előtt Sir William Lyons a Jaguar alapítója egy második kocsit szállítatott Coventryből Genfbe a premier előtti éjjelen. A sajtó azóta a mai napig elismerően nyilatkozik az E-type-ról, etalonnak tekinthetjük, méltó utódja nem igazán született az évek során. Az E-Type első generációját 1961-től 1968-ig gyártották. A második generáció 1968-tól 1971-ig készült 4,2 literes soros hathengeres motorral.

A címben szereplő modell az E-Type harmadik generációjához tartozik, amit 1971-ben mutattak be és 1975-ig készítették. Újdonság volt a vadonatúj fejlesztésű 5,3 literes V12-es motor, ami 273 lóerőt teljesített és 7 másodperc alatt röpítette 100 km/h-ra a grand tourert. A szervokormány alapáron járt, az az irányjelzők és a helyzetjelző a lökhárító alá került és nagy ütközőket kapott, amik az amerikai piacra még nagyobbak lettek és kicsit csúfítottak a kocsi szépségén. Az automatikus váltó és a légkondicionálás az extralistán szerepelt.

A Majorette modell 1972-ben került a programba teli kerekekkel, zöld vagy citromsárga fényezéssel és két mérges szempárral a motorházon, 1975 körül jelent meg a hagyományos háromküllős kerékkel és ugró jaguár ábrájával a motorházfedélen. Metálkék és metálbordó fényezésben. Szerencsére mindkét színben megtalálható a modell a gyűjteményben, és remek állapotban. A korai Majorette modellek legszebb darabjai voltak. A motorház nyitható. A lámpák, a hűtőrács és a lökhárító a kasztni anyagából lett megformázva. Hátul a lökhárító, kipufogók, lámpák és rendszám (17 TU 75) pedig az alváz anyagából. Az utastér részletes, háromküllős kormány, váltóbot, kartámasz és kidolgozott ülések láthatóak. A műszerfal nem került kialakításra. A csomagtérfedélen a Jaguar felirat és a stilizált V12 logó is helyet kapott. A 2+2-es modellt formálták játékautóvá.

A Jaguar E-Type olyannyira legendás és szépséges modell, hogy később a Jaguar igyekezett az XK sorozatba is átvinni stíluselemeket, főleg az 1996-ban bemutatott XK sorozathoz, de méltő utód még nem született. A Majorette a kecses, hosszú formát remekül megragadta és formálta játékszerré az utolsó széria V12es modelljét.