A hetvenes évek végére a Volkswagen Golf forradalmat csinált és megjelent a Talbot Horizont is. A Fiat 128-as hiába volt első, eljárt felette az idő, szükség volt az utódjára, hogy ismét harcba szállhasson a megerősödött konkurenciával. Az utód 1978-ban sírt fel. Tervezése a Centro Stile Fiat komplexumban ment végbe, atyja Sergio Sartorelli. Neki köszönhető többek között a legendás Karmann Ghia kupé és kabrió a Volkswagentől és a Fiat 126 tervei is. Az utódot Ritmo-nak keresztelték, pedig sokáig a levegőben volt, hogy a 138-as számot kapja majd. A (131) Mirafiori után a Ritmo volt a második Fiat az új elnevezési sémával.

 

A Ritmo karosszériája már illeszkedett a korabeli kompaktok divatjához. Míg a 128-as négyajtós, kétajtós és kombi karosszériával hódított (A Zastava inkarnációja ötajtósként is), a Ritmo már a divatos ötajtós Hatchback formát öltötte magára, amit a Golf és a Horizont is. Kerek lámpákkal, kilincsekkel, szögletes élekkel és a karosszériába integrált óriási műanyag lökhárítókkal, amik a hátsó lámpákat is magukban foglalták. Dögösebb, modernebb, futurisztikusabb hatást keltett, mint vetélytársai.

A lemezek alatt pedig a Fiat 128 kiforrott, bevált megoldásai szerepeltek. A Ritmo forradalmisága nem az új karosszériában, nem is az újrafelhasznált technológiában, hanem a gyártási technológiában rejlett. A cassino-i üzemben ugyanis a karosszéraszerelési, hegesztési munkálatokat robotok végezték. „Handbuilt by Robots” hirdették a korabeli reklámkampányok. A Ritmo 1,1-es, 1,3-as és 1,5 literes benzinesekkel került forgalomba. 60,65,75 L és CL kivitelekkel. A 75CL mellé Volkswagen-eredetű automatikus váltó is társulhatott. Számos olyan extrát lehetett rendelni, ami a korabeli Fiatokban nem volt megszokott: Színezett üvegek, jobb oldali tükrök, osztva dönthető hátsó ülések, stereo rendszer, metálfényezés, fejtámlák, övfeszítős automata biztonsági övek. A 60 L széria spártaiságát a korabeli sajtó sokat kritizálta, ezzel a Fiat a Targa Oro széria piacra dobásával ment szembe. Különleges fekete fényezés arany csíkokkal, ködlámpák, velúr kárpizotás, alufelnik… A 65-ös motorral lehetett párosítani. Olaszországban egyébként a 65CL modell fogyott a legjobban. 1980-ban bemutatkozott a Ritmo D, 1,7 literes dízelmotorral. 1981-ben, az Abarth kivitel 2,0 literes DOHC négyhengeressel, 125 lóval. A váltóját a ZF szállította.

A következő évben, 1982-ben erősödött a konkurencia, az Opel Kadett D is porondra került, és szükség volt a fiatalításra. Új hűtőrács és négy kerek első lámpa került a Ritmora. A jellegzetes kör alakú kilincsek maradtak. 1983-ban jött a Regata, a négyajtós változat. 1985-ben nagyobb lökhárítókat, több műanyagot és a Regata szögletes kilincseit is megkapta a Ritmo. A modell 1988-ban futott ki és adta át helyét a Tipo-nak, ami 1989-ben az Év Autója címet is elnyerte. A Ritmo 1979-ben a Horizon után a második helyet zsebelhette be.

1979-től a spanyol Seat is gyárotta Ritmo néven, 1982-től módosított karosszériával Seat Rondaként. Műszakisága, főbb részegységei megjelentek az 1984-es Seat Ibiza/Malaga párosban is.

Az erős korróziós hajlam, a slendrián összeszerelés minőség és a megbízhatatlan elektronikus rendszer miatt sok kritika érte a Ritmo-t Sajnos zseniáls formájú kasztnijait napjainkra felfalta a rozsda. A megmaradt példányok nagy becsben vannak.

A Majorette 1981 körül jött ki a kisautó változattal. Sok megoldás a Golf I és Fiat 127 modellel mutatott hasonlóságot. A csomagtér nyitható, teniszfelszerelést rejt. Az alváz fémből készült, a jellegzetes lökhárítók az utastér műanyagából. Az első lámpák az alvázból kerültek kialakításra és zseniálisan belenyúlnak a lökhárítóba, pont mint az eredeti autón. A motorházon található légbeömlő is ebből a műanyagból került kialakításra. Az orr részről hiányzik a Fiat embléma. Oldalt a jellegzetes kerek kilincseket is megformázták és a kasztni minden hajlítását. A vaskos C oszlop a Golf-ot idézi az eredeti autón. Abarth 2000 festés is található némelyik Majorette kisautón, de a 65CL modell került megmintázásra, erről az oldalsó plecsnik és a csomagtér feliratai is árulkodnak. Az autó vonóhorgot is kapott. Az ülések részletesre sikerültek, a kormány pizza és a műszerfal is hiányzik. A kerekekt a klasszikus háromküllősek. Sorszám: No239, rendszám: 11 KJ 69.

Ha az igazi Ritmok elporladtak ezek a fennmaradt klasszikus Majorette kisautók remekül őrzik a modell emlékét.