A szuperminik kategóriája nagyautós extrákat, kényelmet és modern technológiákat kínál kis méretben. Franciaországban a zsúfolt városokban ezek az autók preferáltak. Általában a család második autójaként funkcionálnak. Az egyszerű bevásárlóautótól a sportos kis méregzsákon át a dízel spórológépig és a kisméretű utazóautóig sokféle szerepben láthatóak. A kategória egyik főszereplője a mai napig a Renault Clio. Nemcsak úttörőként, hanem később az európai eladási listák dobogós helyezettjeként, állandó szereplőjeként találkozhatunk vele.
„Mindent tud, amit a nagyok…” Hirdette a hetvenes években a Renault 5 marketingkampánya, majd a kilencvenes évekre a Clio kampánya is erre a szlogenre épült. A Renault 1990-ben teljesen leváltotta az ötös sorozatot. A Clio szellemiségben utódnak számított, illetve pár Super 5-ből átvett 1,1-es és 1,2-es motoron kívül másban nem hasonlított az elődökre. Elhozta a kilencvenes évek kisautóját.
Nagyautós extrák, 3 és 5 ajtós karosszériák, széles motorpaletta, gazdag kárpit és színválaszték, belül tágas, kívül kompakt kasztni, pörgős sportváltozatok: RS, Williams. Az Év Autója zsűrit meggyőzte és 1991-ben a Renault Clio lett az Év autója, ami az eladásoknak is kifejezetten jót tett. A motorpaletta szélessége: 1,1 től egészen 2,0 literes motorokig terjedt az 1,8-as dízel sem maradhatott le.
Az egyszerű fekelökhárítós, fejtámlanélküli bevásárlós alapmodelltől egészen a bőrbelsős, nagy benzinmotorral, teljes elektromos csomaggal, színrefújt tükrökkel, lökhárítókkal tarkított és légzsákokkal teletömött Baccara verzióig számos igényt kielégített a Clio. Két modellfrissítést tudhatott magáénak, 1994-ben az extralistán és a motorpalettán érződtek az újítások, ez volt a Phase 2 Clio, 1996-ban pedig gombölyítettek az első lámpákon, az integrált harmadik féklámpa szériatartozék lett és a hátsó lámpák formáján is változattak: Phase 3 Clio. A Clio első generációja 1997-ben adta át a stafétát a Patrick Le Quément által tervezett Clio II-nek.
A Majorette Clio implementációja már Thaiföldről érkezett, még fém alvázzal, de műanyag első és hátsó lökhárítókkal, amik az utastér anyagából lettek kialakítva. Ezzel élethűbb hatást keltve. A fényszórók a szélvédő anyagából készültek és a kis Renault embléma is megfigyelhető az orron. Az ablaktörlők is kidolgozásra kerültek. Az oldalvédő gumicsík is kiemelésre került. A csomagtérajtó nyitható, egy esernyő is található a raktérben.
Az ülések kialakítása, formázása az eredeti Clio-t idézi. A műszerfal kialakítása is az eredeti autó műszerfalát mintázza, de nincs részletesen kidolgozva. A kormány nem pizza, de nem is az autó erdetijét mintázza. A kereket pedig a „nyolcpöttyös” újabb Majorette kerekek. A csomagtérajtón kidolgozott a nyitószerkezet és a Renault Clio feliratok is kivehetőek. A rendszám: francia, 1990 RG 69, sorozatszám: No270 (ez volt korábban az Autobianchi A112 sorszáma is). A Majorette kínálatában 1990-ben jelent meg a modell, készült metálkék, kék, piros és zöld kivitelekben. Szürke, fekete és fehér belsővel is.
A gyűjteménybe egy nagyobb csomag elemeként került a Vateráról. A festés már itt-ott kopott, a kerekekről is lekopott már az ezüst, a szélvédők bemattultak, kevésbé átlátszóak. A rúgózása még mindig kiváló.
A Majorette a Clio II kivételével minden Clio generációt megmintázott, csakúgy mint az 5-ös sorozatból. Az alvázon a C-Renault 1990 felirat látható a Majorette logó alatt. A korábban bemutatott Renault 25-nél is megfigyelhető a felirat 1985-ből.
